Emlékszem, amikor 2014-ben Langane Éva, a szegedi SM Centrum nővére hatására páran belefogtunk egy kis kézműveskedésbe. Ő már régóta foglalkozott a különböző anyagok újrahasznosításának ezzel a formájával, és úgy gondolta, hogy az az évi berekfürdői Mosoly Hetén szervez nekünk egy kis ízelítő foglalkozást. Mondanom sem kell, mindenkit „megfertőzött” az újrahasznos, kézműves foglalkozás láza! Ráadásul nem kellett hozzá túl nagy anyagi ráfordítás, vettünk néhány rissz-rossz anyagdarabot, kapcsot, papírt, műanyagot – minden olyat, amit már kidobásra szántunk, és megmentettük őket, új életet adtunk nekik. Ez a véletlen jött program nagyon üdítő volt, és az embert nem csak a kellemes társaság miatt kerítette hatalmába a jókedv, hanem azért is, mert alkotott valamit. Ez mindenkinek élmény, de az, aki még soha nem tapasztalta meg, milyen a teste által egy betegség miatt túlságosan szűkre szabott korlátok között létezni, az nem tudhatja, hogy milyen hihetetlenül felszabadító érzés azt tudni: ezt én alkottam! Ekkor úgy döntöttünk, ezt az élmény megosztjuk tagtársainkkal is, főként azokkal, akik bezárkózva élnek a betegségük miatt.

A kézművesprogram néhányunkkal tovább folytatódott, és azt láttuk, hogy fantasztikus dolgokat indukált: összehozta a közösséget, segített abban is, hogy csatlakozó betegtársainkat kirángassa a depresszióból. Láttuk, hogy működik a dolog, ezért hosszú távon is szerettük volna beépíteni szervezetünk életébe. Pályáztunk, és nyertünk a Norvég Civil Támogatási Alap által kiírt pályázaton! Hihetetlen érzés volt! Nagyon boldog voltam, talán még ekkora sikerélményem soha nem volt, mint most. Ez az első projektem, és egy kicsit olyan, mintha a gyermekem lenne. Sokat dolgoztunk érte. Végtelenül hálás vagyok azoknak, akik elősegítették a projektünk győzelmét. Az, hogy Vilmányi Rita egykori tanárom, az SZTE Kutatás-fejlesztési és Innovációs Igazgatóság projektmenedzsere a pályázatírásban és a pályázat megvalósításában is részt vesz, hatalmas biztonságérzetet ad nekem. A programot orvosaink, a SZTE Neurológiai Klinika SM Centrumának orvosai, Dr. Bencsik Krisztina és Dr. Füvesi Judit is a kezdetektől fogva támogatják, és szakszerű életminőség monitorozásuk által tisztán fogjuk látni, milyen változásokat produkál programunk. Hálás vagyok Langane Évának, akire mindig számíthatok, hiszen az ő ötlete nélkül nem jöhetett volna létre az ÚjrahasznoSMűhely, valamint Sződy Ágnesnek, Farkasné Király Annamáriának, Péterné Bárkányi Tímeának, Hopenthalerné Karakó Anikónak és Sápi Mariannak a segítségért, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy nyolc hónapon keresztül a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával fejleszthetjük és terjeszthetjük programunkat akár országszerte!

Az külön öröm, hogy nem csak a kézműves foglalkozást tudtuk a projektbe beletenni, hanem az egyéni és a csoportos gyógytornát is. Eddig csak kevesen részesülhettek ebben, a bizonyítottan hatékony rehabilitációban, és most elérjük azt, hogy heti egy alkalommal sokakat sikerül bevonni a mozgásba. Én nagyon remélem, hogy sikerül elérni, amit a programmal megálmodtunk: egy összetartó, egymást támogató közösséget, ahol testi és lelki javulást érhetnek el, akik csatlakoznak a foglalkozásokhoz. Nagyon remélem, hogy minél többen lesznek!

Annamari