Ez alkalommal egy nagyon izgalmas projektbe kezdtünk, hiszen eldobtuk az ecsetet, és egy teljesen más típusú alkotásra koncentráltunk, amely más anyaggal és az eddigiektől merőben eltérő anyaggal foglalkozik. Bátran mondhatjuk, hogy lett egy új barátunk, az agyag. Mindenki érezte, hogy milyen fantasztikus érzés megérinteni és formálni ezt az anyagot! Ráadásul az agyagozásnál már nem kettő, hanem három dimenzióban kell gondolkodnunk és alkotnunk, ami - valljuk be - újabb kihívások elé állított minket. A puha anyag formázása más módon fejlesztette kézizmainkat és a finommotoros funkciókat, mint az eddigi foglalkozások.

Az agyag egészen különleges érzelmeket szabadított  fel! Az agyaggal való érintkezés és az elmélyült alkotási folyamat milyen gyógyító erővel hat: stresszoldó, türelemre tanít, segít az önmegfigyelésben és egyfajta meditáció. De biztonságot is nyújt, mert bármikor újragondolható és újraalkotható, tehát nem kell tőle félni. Az elmélyült alkotás közben önkéntelenül is feltörő érzések, gondolatok az agyag megmunkálása közben szintén meg- és feldolgozhatóak. Felszabadul és előtör a beragadt kreativitásunk, a jól formázható, rugalmas, puha, képlékeny agyag formázása közben pedig merevségünk, görcseink, szorongásaink is oldódnak. Az alkotás közben megosztjuk gondolatainkat, de sokszor el is csendesedünk, s ilyenkor mindenki mélyen a saját világában elmélyedve alkot. Már nem a végeredmény a fontos, hanem maga az alkotási folyamat.