Őseink a tárgyakban lévő energiát korán felismerték. Az ékszereknek spirituális erőt tulajdonítottak, gyakran a negatív hatások (betegség, szegénység, támadások) elűzésére viselték őket. A halottakra rakott ékszer az elhunyt védelmezését szolgálta a sírban. Bizonyos kövekkel, fémekkel, agancsokkal, tollakkal, csontokkal társították a szerelem, az egészség, a gazdagság, és egyéb pozitív szükségletek vonzásának reményében. A társadalmi fejlődés során, a materializmus fölénybe kerülésével, a naturalista irányzattal szemben, az ékszer pusztán díszként funkcionált, vagy társadalmi osztályok státuszszimbólumaként szolgált.
Manapság az ékszer legfontosabb feladata, hogy ékítsen. Elvárjuk tőle, hogy erősítse a megjelenésünket, és kifejezze az egyéniségünket. Az ékszer megtestesítheti életünk legfontosabb eseményeit, felidézheti a jelentősebb kapcsolatainkat. Rájuk pillantva eszünkbe juttatja a személyt, akitől származik, vagy a hozzá kötődő eseményt.

A kreatív műhely következő foglalkozása alkalmával ékszereket fogunk készíteni, egyéni ízlésünk szerint, a legkülönfélébb anyagok (textil, papír, fonal, termések, csavarok, csipesz, ceruza stb.) felhasználásával.
Köszönettel fogadok újrahasznosítható anyagokat, mint pl.: